"
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
- Vörösmarty Mihály - Ábránd (via entehetekrola)
(via bit-c-h)
Gyakran a “miért vagy szomorú?” kérdésre azért nem adok választ mert, egyszerűen olyan problémával állok szemben amit a többi ember könnyűnek lát megoldani, és csak nevetnek, hogy én miért búsulok el még is és miért nem teszek valamit.. Pár ilyen után az ember megtanulja azt a választ adni: “Nem szomorkodom, mindössze fáradt vagyok. Keveset aludtam.”
Ismeros
(Source: what-tacukor, via valamitvalamiert)
